A Geszler család borhoz kötődéséről, a móri sváb gyökereinkről és mai borkultúrához kapcsolódó helyzetünkről
(Geszler József elbeszélésében)

  Az emlékezet 4 generációra vezethető vissza a családunk bortermelő múltja tekintetében.
A megélhetés fő forrása a borból volt a családnak. Ez a borvidék az Ezerjó boráról lett híres, amit a családunk is termesztett. Régen csak ez volt. A családunk sváb dinasztia mindkét
ágon, akik mindig is szorgalmukról voltak híresek. A bortermelés munkaigényességet, precizitást és a borkezelésben tisztaságot követel.
   Az 1900-as évek elején osztrák borkereskedők nagy szeretettel vásárolták a móri borokat. Végigjárták a pincéket, megkóstolva minősítették és lepecsételték az általuk kiválasztott minőséget.
   Apai dédapám, Geszler Márton (1880-1914) bornagykereskedő volt, aki még lovas kocsival szállította a bort. A tőkén termett Ezerjó magas extrakttartalma és savtartalma miatt kiválóan szállítható borfajta volt. Mór környékéről összevásárolta a borokat, majd házasítás és egy év pihentetés után vitte Bécsbe és Semeringbe. A családi legendáriumban maradt róla fenn egy humoros történet. Egy alakalommal úgy tudta csak eladni a borát, hogy eljegyezte a kocsmárosnét. Jött a levél, s benne a fénykép, ahogy a kocsmárosnéval le van fényképezve, s a gomblyukában az eljegyzési bokréta. Mivel a levelezést a felesége végezte, (hiszen perfektül tudott németül) jól lehordta a férjét. Erre ő 33 évesen csak annyit mondott: neked itt van a három gyerek, a bor ára és én is haza jöttem, a kocsmárosné is megkapta a magáét és a bor is elkelt.
  Nagyszüleink két holdon termeltek szőlőt, ez adta a megélhetésüket. A boreladásból tartották fenn a családjukat. A hegyközség szigorú fegyelmet tartott a szőlőhegyeken. Idegenek a szőlő érése kezdetétől ki se mehettek. Ezt fizetett csőszök ellenőrizték. A szüret időpontját a Hegyközség szigorú szőlőhegyként határozta meg, amely biztosítéka volt a jó minőségű bornak. A család apraja-nagyja a szőlőben dolgozott mindkét ágon.
   Az 1950-es években Móron megkezdődött a téeszesítés, akkortól már csak 400 öl szőlőt engedélyeztek egy családnak. Szép lassan elkezdődött a nagyüzemi szőlőtermelés, ahol az Ezerjón kívül megjelentek más fajták is (Rizlingszilváni, Chardonnay, Zöldveltelini, Leányka). Szüleim a helyi téeszbe kerültek dolgozni, s mellette még 400 öl szőlőt háztájiban műveltek. A bornak igen nagy értéke volt, a Badacsonyi Pincegazdaság vásárolta fel a gazdáktól.
   1970 –ben vásárolt édesapám egy pincét, ami 200 éves volt és fel lett újítva. Egy tehetős kovácsmesteré volt. Azért kellett pincét vennie, mert négyen voltak testvérek és önállósítani szerette volna magát.
   Mi ketten vagyunk testvérek, szüleink révén gyerekkorunktól megismertük a borkészítés csínját-bínját. 1990-ben apám nyugdíjba ment és vele egyidőben a téesz is tönkrement.
Az öcsém, Imre és én a Csepeli Fémmű gyáregységében dolgoztunk, ami szintén
leépülőfélben volt. Akkor úgy döntöttünk, hogy a téeszből visszakapott földekkel és
kárpótlásból vásárolt szőlőkkel családi vállalkozást indítottunk. 1992- ben megalakítottuk a Geszler Bortermelő Kisszövetkezetet. Az ausztriai tanulmányutak alapján az ott vásárolt gépekkel elkezdtünk szőlőt termelni és bort palackozni kereskedelmi forgalomba. Addigra a
Móri Állami Gazdaság által forgalmazott borok eltűntek a piacról és így kedvező piaci lehetőségek közé kerültünk. Az általunk forgalmazott Királyleányka és Ezerjó minőségi bor és Vértesi Rizling forgalma egyre növekedett. Az osztrák parasztoktól vásárolt borkészítési technológia nem felelt meg a nagymennyiségű bor palackozására. Ezért úgy döntöttünk, hogy a palackozást addig felfüggesztjük, míg a technikai feltételeket maximális szinten nem tudjuk biztosítani. Ekkor 2 hektáron termeltünk szőlőt.
   Majd ezután elkezdtünk szőlőt telepíteni, melyre állami támogatást is kaptunk. Jelenleg 28 hektár szőlővel rendelkezünk, melyből 18 hektár Chardonnay, 3 hektár Királyleányka, 2 hektár Zöld veltelini, 1 hektár Rizlingszilváni és 4 hektár Ezerjó telepítésünk van. Ezeknek a telepítéseknek a termését szőlőként értékesítjük. 300 hl saját bort készítünk, amit a vendéglátásban értékesítünk. Borkóstolókat tartunk, vendégeket fogadunk és a bornapon értékesítjük. Móri és regionális borversenyeken rendszeresen jó eredményeket érünk el. A
borversenyeken legjobban szereplők állhatnak ki borkínálatukkal a Móri Bornapokon.
   A móri borvidéken az Állami Gazdaság megszűnésével nincs integrátor. A móri borok megjelenése, ezáltal nem biztosított a piacon és ezért 22 szőlőtermelő gazda összefogott (köztük mi is), hogy létrehozzanak egy 7000 hl-es saválló pincét feldolgozóval és palackozóval. Így egységes borminőséget lehet kereskedelmi mennyiségben előállítani. De ez a történet még csak most van folyamatban.
   A Móri Ezerjó a világon csak itt terem, tehát hungarikum. Ennek az előnyeit szeretnénk kihasználni. Újra vissza akarjuk állítani a Móri Ezerjónak a dédapáink által kivívott hírnevet és azt az uniós piacra juttatni.