Területe: 755 ha

Települések: Mór, Pusztavám, Csókakő, Söréd, Csákberény, Zámoly

Klíma: Éghajlata általában a Dunántúl északi részére jellemző, és hazai viszonyokat tekintve közepes értékű a szőlőtermelésre. A hegyek (Vértes és Bakony), dombok déli, dél-nyugati oldalain a kedvező mezo- és mikroklíma viszonylag jó termőhelyi viszonyokat alakít ki.

Talaj: Fő tömegben löszön, mészkőtörmelékkel kevert löszön, dolomiton kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, rendzina, löszfelületek és oligocén homok.

Leírás: A történelem korai szakaszából is vannak leletek az újkőkorig visszamenőleg. Bizonyíthatóan a rómaiak alapozták meg a szőlőtermesztést, amit az avarok is folytattak. 1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolta, ami a Csák nemzetségbeli Csák István
birtokában volt. A 14. századi iratok már rendszeresen említik a szőlőt.
  Mór község nevével a 15. században találkozunk. A kódexek tanúsága szerint a vidék szőlőkultúrája a 16. századig szépen kifejlődött, de a bor nem került külföldre.
   A török hódoltság akasztotta meg itt is a fejlődést. A felvonuló csapatok pusztításai miatt a vidék csaknem elnéptelenedett. Emiatt pusztultak el a szőlői is. Valószínűleg a 18. században találkozott és forrott össze a borvidék és az Ezerjó története. Az elpusztult, elmenekült lakosság helyett német telepesekkel népesült be a vidék. Ekkor telepedtek le a Kapucinusok is, akik a környék legjobb szőlőművelői lettek. A múlt században a borvidék jelentősége egyre
növekedett. Volt időszak, amikor a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borok keltek el a legmagasabb áron. A homokkal kevert lösz és a homok talajokon a filoxéra kevesebb gondot okozott, mint a kötöttebb talajú borvidéken. 1901-ben kérvényezte Mór község képviselőtestülete, hogy „Mór és vidéke, mint önálló borvidék szerepelhessék”, mert addig a Neszmélyi borvidékhez tartozott.

Forrás: Szőlő- és borkultúra Magyarországon CD. Kiadja
Agrármarketing Centrum.

Bővebb információ: www.moriborvidek.hu